Keleti történetek – nyugati lelki bajok

Peseschkian egész sereg történetet és mesét gyűjtött össze. E történetek összeválogatása közben az vezette, hogy az emberek egymás közötti lelki konfliktusaira és problémáira utalnak, ezek hátterét és következményeit világítják meg a hallgató számára. A keleti és nyugati történetek és bölcsességek számos tekintetben közös gyökerűek. A történetek tanulsága különböző módon áttételes: hol világosan és tisztán felismerhető az első pillanatra, hol csak palástoltan, célzásként jelenik meg.

Peseschkian, Nossrat: A tudós meg a tevehajcsár. Keleti történetek – nyugati lelki bajok. Budapest, Helikon Kiadó, 1991. 236 p.


Mitévő legyen az, aki a mindennapi élet nyomását elviselhetetlennek érzi?  Nossrat Peseschkiant alaposan kikérdezi klienseit panaszaikról, majd elmond egy régi keleti történetet, amely a tünetek mögött húzódó konfliktust nemcsak feltárja, hanem modell értékű megoldást is ad rá.

Peseschkian módszere, bár egyedülálló, látszólag igazán egyszerű: csupán észre kell venni a személyiség neuralgikus pontjait, ismerni kell néhány ezer mesét, ezek közül ki kell választani azt, amelynek elemeibe beleilleszthető a páciens lelkében zajló konfliktus: ennek révén kell őt rávezetni a gyógyulás útjára, amelyen ezek után mint a könyvben leírt esetek is tanúsítják jóformán magától is végigmegy.

Már e folyamat leírása is tanulságos és érdekfeszítő volna, még inkább azzá teszik a könyvet az esetleírások, ám a legérdekesebbek mégiscsak a mesék: egy-egy pillanatra érezhetővé válik a régi Kelet atmoszférája, fantáziája, bölcsessége s a könyvet olvasva magunk is megtanulunk lelkünk mélyére pillantani.

“Munkám alappillére a transzkulturális kiindulás, ami önmagam számára saját transzkulturális helyzetemből (Németország-Irán) adódik. Éppúgy célkitűzésem volt, hogy a keleti történeteket segédeszközként, közvetítő, kommunikációs anyagként használjam fel szakterületemen a pszichoterápiában. Szándékom volt az is, hogy kelet bölcsességét, intuitív meglátásait összekapcsoljam Nyugat új pszichoterápiás módszereivel.” 

Próbálkozás a bátorságról

Egy király meg akarta tudni, ki a legalkalmasabb egy fontos posztra, ezért próbára tette udvarát. Erős és bölcs férfiak sokasága állt körülötte.

-Halljátok-e ti bölcsek – így a király -, van itt egy feladat: hadd lám, ki olyan ügyes közületek, hogy meg tud birkózni vele.

Odavezette őket egy irdatlan nagy lakathoz, amilyen hatalmasat még egyikük se látott.

-Itt látjátok a legnagyobb és legsúlyosabb lakatot, ami országomban valaha létezett – mondta a király. – Melyikőtök képes rá, hogy kinyissa?

Az udvaroncok legtöbbje tagadólag csóválta a fejét. Néhányan – akiket bölcsnek tartottak – szemügyre vették közelebbről a lakatot, de bevallották, hogy nem tudnak megbirkózni vele. Mikor pedig a bölcsek, így vélekedtek, hogy a feladat túl nehéz, nem  tudják megoldani.

Csak egy vezír mert odamenni a lakathoz. Szemügyre vette, körbetapogatta ujjaival is, próbált mozdítani rajta arról is meg arról is, míg végül elszánta magát, és nagyot rántott rajta.

És lám a lakat kinyílt.

Ugyanis nem volt bekattintva, csak a helyére illesztve, és csak bátorság meg elszántság kellett ahhoz, hogy ezt valaki észrevegye és bátran cselekedni merjen.

-Rád bízom az udvari hivatalt – szólt a király -, mert te nem éred be azzal, amit látsz vagy hallasz, hanem használod a saját tudásodat is, és megvan benned a bátorság, hogy próbát merj tenni.

(Részlet a fülszövegből és az előszóból.)

 

 

Written by