Milyen a jó türelmetlenség?

Állhatatos, sőt azonnal cselekvő reménye az annak, hogy többre vagyunk érdemesek annál, mint hogy napról napra megalkudjunk a komisszal.

Megalkuvás, ha elfogadjuk a realitást, legyen az bármilyen ócska. Mikor oly kevésre értékeljük magunkat, hogy megpróbálunk midenáron győzni, és nem a legjobbat akarjuk, csak a számunkra feltétlenül szükségeset, rosszul vagyunk türelmetlenek.

A türelmetlenség, amit remél, azt nem mástól reméli, nem is mások érdekeinek letiprása árán: önmagától és a Nagyobbtól akarja. Követeli. Akivé lennie kell, hogy ne menjen tönkre minden a világon.

Ettől a reménytől ugyan nem válunk angyallá, titánná, istenné, de valamivel mégiscsak nagyobbak leszünk.

Ha türelmetlenül, egyszersmind kitartón egy életen át remélni tudjuk, amire tiszta szívvel vágyunk, akkor azzá válunk, ami felé áhítozunk.

Ez az útja.

Az igazán türelmetlen belső kielédül, ha végig tűz és világosság van benne.

Az sikerült csak az életben, ire fiatalon és vénen egyaránt, mindvégig kitartó türelmetlenséggel, a türelmetlenségtől toporzékolva vágytam. Ifjan több hibát csináltam.

A türelmetlenséget is tanulni kell. Az élettelen dolgok nem érdemelnek türelmet: az infláció, a telintélyes hazugság vagy az árvíz. Dolgokkal szemben a türelmetlenség is kárba veszett. De ha a Nagyobbat akarod felébreszteni magdban, az talán menni fog.

Zörgessetek és megnyittatik.

Én ezt kipróbáltam.

És működik.

De pontosan kell akarni.

Tudnom kell, hogy mit akarok, miért, szabad-e azt nekem a lelkiismeret hangja szerint.

(Részletek Mihály Lehetőségek  könyve c. művéből.)

Written by