Az igazán türelmetlen belső kielégül, ha végig tűz és világosság van benne

Milyen a jó türelmetlenség?

A türelmetlenség, amit remél, azt nem mástól reméli, nem is mások érdekeinek letiprása árán: önmagától és a Nagyobbtól akarja. Követeli. Akivé lennie kell, hogy ne menjen tönkre minden a világon.

Állhatatos, sőt azonnal cselekvő reménye az annak, hogy többre vagyunk érdemesek annál, mint hogy napról napra megalkudjunk a komisszal.

Megalkuvás, ha elfogadjuk a realitást, legyen az bármilyen ócska. Mikor oly kevésre értékeljük magunkat, hogy megpróbálunk mindenáron győzni, és nem a legjobbat akarjuk, csak a számunkra feltétlenül szükségeset, rosszul vagyunk türelmetlenek.

Ettől a reménytől ugyan nem válunk angyallá, titánná, istenné, de valamivel mégiscsak nagyobbak leszünk.

Ha türelmetlenül, egyszersmind kitartón egy életen át remélni tudjuk, amire tiszta szívvel vágyunk, akkor azzá válunk, ami felé áhítozunk.

Ez az útja.

Az igazán türelmetlen belső kielégül, ha végig tűz és világosság van benne.

Az sikerült csak az életben, amire fiatalon és vénen egyaránt, mindvégig kitartó türelmetlenséggel, a türelmetlenségtől toporzékolva vágytam. Ifjan több hibát csináltam.

A türelmetlenséget is tanulni kell. Az élettelen dolgok nem érdemelnek türelmet: az infláció, a tekintélyes hazugság vagy az árvíz. Dolgokkal szemben a türelmetlenség is kárba veszett. De ha a Nagyobbat akarod felébreszteni magadban, az talán menni fog.

Zörgessetek és megnyittatik.

Én ezt kipróbáltam.

És működik.

De pontosan kell akarni.

Tudnom kell, hogy mit akarok, miért, szabad-e azt nekem a lelkiismeret hangja szerint.

(Részletek Mihály Lehetőségek  könyve c. művéből.)

Written by