Minden ember élete egy ösvény

“Kevesen tudják ma, mi az ember. Hogy valójában mi is egy élő ember, azt ma sokkal kevésbé tudjuk, mint valaha. Ha azonban nem lennénk többek, mit egyedülálló emberek, ha egy puskagolyóval valóban kiirthatnának bennünket a világból, akkor nem lenne többé értelmük a történeteknek.

De minden embere nemcsak önmaga, benne van az egyetlen, mindenkor fontos és különleges pont is, ahol a világ jelenségei egyszer és megismételhetetlenül keresztezik egymást. Ezért fontos, örök és isteni minden egyes ember története.

Ezért van az, hogy bárki, aki él és a természet akaratát teljesíti, csodálatos és méltó a legodaadóbb tiszteletre. Kevesen tudják ma, mi az ember.

Nem nevezhetem magam beavatottnak. Kerestem és keresek még mindig, de már nem a csillagokban és a könyvekben kezdem meghallani azokat a tanokat, amelyeket a vérem susog. Történetesen nem kellemes, nem édes és harmonikus, mint a kitalált történetek: esztelenség, zűrzavar, téboly és álom ízesíti, mint minden ember életét, aki nem akarja többé becsapni magát.

Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához.

Minden ember élete egy ösvény sejtése.

Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis igyekszik mindenki önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogy éppen tud.

Mindenki haláláig magával hordozza születése szennyét: az ősvilág nyálkáját és tojáshéját. Van, aki sohasem válik emberré: béka, gyík vagy hangya marad. Van, aki félig ember, félig hal, de mindegyikük a természet emberteremtő kísérletezésének eredménye.

Mindannyiunk eredete közös. Mindannyian ugyanabból jövünk, anyák méhéből, de kirepülve a mélységből mindenki saját egyéni céljai felé halad.

Megértjük egymást, de megfejteni mindenki csak önmagát tudja.

(Részletek Hermann Hesse Demian című könyvéből.)

Written by