A gyermeked azzá legyen, aki lenni akar

Önfejlesztő gondolatok – Boros Ildi

 

A gyermeked azzá legyen, aki lenni akar

a

“Nem szabadna megmondanunk semmilyen szempontból, hogy „milyen gyereket akarunk”, arra kellene törekednünk, hogy a gyerek azzá legyen aki!

“Aquinói Szent Tamás szerint mindenkit csak arra lehet megtanítani, amit úgyis tud – arra viszont meg kell tanítani.

Ez a gondolat platoni szemléletmódot tükröz, amely szerint az ideák és a transzcendencia világából hozzuk magunkkal mindazt, amivé majd lehetünk, amit ki kell bontakoztatnunk itt, a földi világban, ahogy a makkban benne van az egész tölgyfa.

De ahhoz, hogy kifejlődjön a tölgyfa a makkból, kell talaj, napfény, környezeti hatások…

Ugyanez a helyzet a gyerekekkel is, a megszületett individualitással. Magával hozza mindazt a tudást, amire élete során szert tehet, csak csíraállapotban. Ahhoz azonban, hogy ezt kibontakoztathassa, arra van szüksége, hogy megfelelő környezetbe kerüljön. Éppen ezért a kisgyerekkor alapvetően fontos az egész életpálya alakulása szempontjából.

A családnak, a szülőnek kitüntetett szerepe van abban, hogy a gyerek későbbi élete és kapcsolatai miként fognak alakulni, hogy beválik-e majd az élet különböző területein. De ezt nem úgy segítik elő, hogy türelmetlenül noszogatják és „fejlesztik” az általuk elképzelt irányba!

Alexander Neill, a summerhilli iskola zseniális alapítója azt mondta, hogy negyvenéves praxisa alatt ő nem látott olyan gyereket, akit ne lehetett volna kihozni még akár látszólagos antiszociális vagy szociális állapotából is, ha náluk, Summerhillben elfogadták őt.

A kulcsszó tehát: elfogadni, olyannak amilyen.

Ez jelenti az érzelmi intelligencia alapját, ami pedig az egyik legfontosabb tényező a későbbi beválásban.

A kutatók azt állítják, hogy az értelmi intelligencia tekintetében senkit sem lehet a veleszületett, beprogramozott szintnél magasabb szintre fejleszteni. Az érzelmi intelligencia viszont korlátlanul fejleszthető.

Összegezve: Nem lenne szabad félelmünkben, bizonytalanságunkban, hitetlenségünkben (ami mind a konvenciók, külső parancsok követésére indít) valami másra kényszerítenünk a gyerekünket, mint ami belőle fakadna, valami olyasmire, amit mi gondoltunk ki a számára. Nem szabadna megmondanunk semmilyen szempontból, hogy „milyen gyereket akarunk”, arra kellene törekednünk, hogy a gyerek azzá legyen aki! És olyan iskolát kellene keresnünk a számára, ahol szintén megengedik, hogy azzá bomoljon ki, akivé lennie kéne, magával hozott és egyelőre számára is ismeretlen tulajdonságai szerint.”

(Részlet Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság. Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról c. könyvéből.)

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés